Üdv!

Ide saját szösszeneteim teszem. Aki akarja,  elolvassa, aki nem, ne tegye, lépjen tovább!

---

Álmodj

Álmodj szépeket, legyen csodaszép éjszakád,

Az angyalok vigyázzanak te rád,

Mert életem kincse csak is te vagy,

Aki nekem boldogságot és éltemhez erőt ad

Álmodban hidd, hogy melletted vagyok

Karjaidban nyugodtan álmodozok

Összefonódik testünk majd békésen

Eggyé válok én veled, édes kedvesem

Így utazunk mi az álmok tengerén

Elidőzünk a boldogság szigetén

S ha reggel jő az ébredés, édesem

Hidd álmod megtörtént én velem

tacskó

Álom

Az éji fátyol elfeslett már

Bízom, csodákat álmodtál

Álmod volt-e szép és nyugodt?

Érezted? Én, melletted, ott vagyok!

Mert álmaidban, tudd, meglátogatlak

Csak engedj be, ne kinn várakozzak

Hozzád lépek, a békés csendben

Melléd félőn, óvatosan, letelepszem

Kezeimbe zárom, két bársonyos kezedet

Nézem édes arcodat, s lehunyt szemeidet

Őrizlek, óvlak, simítalak, én a pirkadatig

Megcsókollak, s elhagylak, újabb álmodig  

tacskó

Emlékszel ?

Emlékszel, mikor rám kacsintottál

Majd újra és újra találkozni hívtál

Emlékszel, mikor először megláttalak

Hozzád sietve, én vakon elhibáztalak

Emlékszel voltam én gyáva s tétova

Kértelek, TE vezess engem bárhova

Emlékszel pince mélyén a sarokra

A sok nevetéssel telt kései órákra

Emlékszel első félénk mondatomra

Csókot adnék én édes kicsi ajkadra

Emlékszel akkor bátortalan megtorpanásomra

Csendben, bíztattál legközelebbi bátorságomra

Emlékszel az első bátor csókomra

Édes bizsergés volt a hideg esti órákba

Emlékszel az óév utolsó napjának vég óráira

Elhangzani a szeretlek szót a zajos éjszakába

Emlékszel az első meghitt közös éjszakára

Félő érintés s gátlások lassú oldódására

Emlékszel kérdő szavak kimondására

Mond, mikor jössz, s mikor látlak újra

Emlékszel válaszom bizonytalan kínlódására

Nem tudom de, akarok újra és nemsokára

Emlékszel az óta hozzád, boldogan járok én

S szerelmem, velem együtt neked ajánlottam én

Emlékszel mondottad, engem imádsz és szeretsz

Bízzak! Szerelmedbe más valakit nem engedsz

Emlékszel kimondott feleletemre, Hidd nekem!

Míg kellek, csak TE vagy és leszel életemben

Emlékszel közös s őszinte hosszú beszédeinkre

Ha vége lenne, előre szólunk s nem félrevezetve

Emlékszel barátként, tisztán engedjük el a szerelmet

Kérlek hát, ne törd össze ezer sebbel teli szívemet

Emlékszel eme emlékekre, s kimondott ígéretekre

Nem vágyom én ebből csak az örök együttlétre

Emlékszel döntésedre, engem el nem küldesz

Hiszen érzésed tudatos, már engem szeretsz

Emlékszel én, sokszor mondogatom neked ezt

Betartom az általam megfogadott ígéretemet!

Emlékszel kedvesem, mit írtam az előző sorban neked

Tarts meg engem, én ÍGÉREM örökre csak is a tiéd leszek

tacskó

Érzések

Mit is tudnék én, szépeket írni

Ha mellettem vagy, öröm újra élni

Imádok veled, mindent megélni

S a legszebb érzéseket átélni

Édes ajkaid közt felolvadni

Forró ölelésedben felizzani

Tested melegétől lángra gyúlni

Szerelmedtől lobogva égni

Izzó s lágy combjaid közt elégni

Majd melletted, édesen pihenni

Bátran, boldogan, abban bízni

Sosem fog a szerelmünk véget érni

E csodák nélkül nem lehet létezni

Nélküled én, nem tudnék boldogan élni

Mert csak egyre tudok én már vágyni

Utolsó sóhajomig téged szeretni s látni

tacskó

Gondolatim

Ülök egyedül, s csak merengek,

múlton s a jövőn töprengek.

Ablakon át, bámulom az eget,

melyet eltakarnak sötét, éji leplek.

Rajtuk itt-ott, ragyogó, fényes csillagok,

utat törnek, mint ahogyan én is törni akarok.

Némely égi csillagok, mozdulatlan állnak,

mint fogaskerekei , gondolatim járásának.

De egyikük, s másikuk, csóvával tovaszállnak,

akár töprengéseimben a felbukkanó árnyak.

S odébb a hold fénye ragyog szemembe,

hiába  való reménysugara, mégsem jutok döntésre.

Kintről lágy, hűs, szél fújását hallom,

s közben esőcseppek kopogtatnak, a párkányon.

Gondolatim így kuszán össze-vissza járnak

nem lelem meg párját a párjának.

S mire révednék, tiszta gondolatom

kebelére emel, s elringat álomasszony.

tacskó

Gyönyör

Szemünk egymáson barangol

S benn halk, lágy zene szól

Gyertya a lángját illattal lobogja

Sötétben, fényével az árnyakat rajzolja

Vágyam teljes, hisz veled vagyok

Érzem, én veled most vétkezni akarok

Testem a forró testedre vár

E hiányt tovább nem bírom már

Arc az archoz test a testhez ér

A szerelem tüze minket elér

Forró s tüzes csókok közepette

Szívünk hevül önfeledetbe

Az érintés lágy, mint a szellő

a forró, nyári nap melegében.

A vad s tüzes csók oly édes,

mint méz a kaptár méhében

Karunk lágyan kulcsol, s ölelve, szorít

Testünk egybeolvad, s minket a tűz elborít

Szívünk, vad, vihar hullámokat ver

Testünk feszül, mint kristály kehely

Majd a beteljesülés felszínre tör

Egész testet édes élvezet gyötör

S nem bánom, ha ez engem gyötör

Csak ne vesszem! Kitől való e gyönyör

tacskó

Hiányoztál

Itt voltam párszor,

kerestelek.

Szétnéztem

de hiába, nem leltelek.

Szívem szomorú,

nem hallok felőled.

Vágyam volt,

rólad érdeklődjek.

Mi történt,

mi esett veled, eme napon.

Rossz ez,

válaszod meg nem kapom.

Így búsan,

pár sort írok néked.

Tudom , bízom,

te majd ezt érted.

Kis rímekkel,

csak azt tudatnám véled.

De hiszen érted!

Hiányoztál  Édes!

tacskó

Hiszem

Mit érzek, szavakban el nem mondhatom

Boldogságtól angyali szárnyra kapom

Szeretem, hogy valakit szerethetek

Imádom őt, mert viszont szeret engemet

Az idő bízom, összeboronál bennünket

S boldogan éljük, mindennapi létünket

Mert képzelni, más vágyat, nem is lehetne

Hisz rám talált egy csodás nő szerelme

De messze még a felhőtlen boldogság

Az élet nem csak tétlen bolondság

Sok a küzdelem, mely türelemre oktat

Ha kitartok, a sors megsegíti az utamat

Mert az akarat, és hitem, együtt hatalmas

Mindent átjár, s megnyitja előttem a kapukat

Segíti még utamat, a szerelem létének tudata

Hiszem! Meg lesz majd a küzdelmem jutalma

tacskó

„Szívem epedőn fáj, mert távol vagyok  most tőled

Így virágot s forró csókjaimat nem adhatom néked

Ezért e pár sorral elsőként köszöntenélek"

 Köszöntő

Kicsi zúzmarák éjjel, ablakodra borulnak.

Odakinn hideg szelek Decembert fújnak.

S felvirrad a reggel, eme szent napra.

Odabenn valakinek, ma van a neve napja.

A felkelő nap lágyan simogassa arcodat,

veled együtt ünnepleje névnapodat.

Mint nyíló rózsa a nyár közepén,

úgy viruljon kicsi szíved, névnapod ünnepén.

Légy olyan boldog, mint amilyen szép vagy.

Legyen még éltedben, ezer ilyen szép nap.

S szívedet kerülje el mindörökké a bánat.

Érjen annyi boldogság, amit csak ember kívánhat.

Ha én írhatnám életed, sorsod könyvét.

Én minden örömet, s vágyat beleírnék.

Könnyeidet, felejtsd el, a mai napon.

Hadd, hogy mindenki, körülötted, rajongjon.

Illatozó rózsák, övezzék hosszú utadat.

Vágyaid beteljesülésével, ünnepeld névnapodat.

Csak kacagj, nevess, ezután örökké drága.

Gondolj néha, e pár sor küldőjére s írójára.

tacskó

Megérintettél
Most megbénít a fájdalom.
Szép arcodat, már nem látom.
Arcod s két szemed ragyogása.
Szívem, boldogság forrása.
Édes, kicsiny, csókos ajkad.
Ezer csókom, rajta s rajtad.

E csodás látvány, ott maradt.
Szívemből egy darab, kiszakadt.
De az idő, a sebeket begyógyítja.
De én akarok sebeket, újra s újra.
Hiszen betelni veled, nem tudok.
Örökkön, örökké, a rabod vagyok.

Most sírnom kéne, de nem tudok.
Csak a boldog órákra gondolok.
S mint hulló csillag, ami földet ér.
Úgy halok én is, elmúlt pillanatért.
Magammal viszek, egy darabot belőled.
Ebből merítem hosszú utamon, erőmet.

S ha szívembe, valaha bánat tép.
Majd rád emlékezem, ami álom szép.
Akkor boldogság tölti el, majd szívemet.
Ezt megköszönni neked, sosem lehet.
Amit te adtál, és én nem adhattam neked.
Te megérintettél, s én nem érinthettelek.
tacskó

Megszerettelek

Csodás-e világ, amióta te nekem vagy

Veled, mint a méz, édes minden pillanat

Ha melletted vagyok, én semmitől sem félek

Azt láthatom, kire vágyom, ha arcodra nézek

Hidd, én örökké veled lennék, ha tudnék

Tudd, én éjjel és nappal veled aludnék

Mikor nem vagy mellettem, aludni sem tudok

A vággyal mit érted érzek, én már nem bírok

S ha édes álomra, lehajtanám párnámra a fejem

Remélem, ott leszel, mikor becsukom két szemem

Légy velem, mikor ébredem, ha jön a virradás

Szemeid tükrében, magam látni, mesés-e pillantás

Érezni tested melegét, és ölelő két karodat

Szomjazó ajkamon, forró s nedves csókjaidat

Kell, hogy halljam édes és csengő hangodat

Mely lelkemben bársonyként lágyan simogat

Érzem, te vagy ki rám, őrangyalként vigyáz

Tudd, én is féltőn óvlak, s vigyázok te rád

Jelenemben s jövőmben ez legyen örök vigasztalás

E boldogságon kívül, nekem nem kell semmi más

S utamra, feléd, ne sodródjon soha bánat, csalódás

Mert szívem dobbanása, nélküled csak fájó marcangolás

Én állandóan fognám, s nem ereszteném, kicsi kezedet

Remélem, tudod, érzed, nagyon megszerettelek

tacskó

?????

Most itt ülök nálad, s nem tudom mit is, írjak

Nem tudom, mit tegyek, örüljek vagy sírjak

Talán buta, önző, hazug, csaló, s üres ember vagyok.

Hiszik, hűtlen érzéketlen, bűneit nem bánó vagyok

Talán. nem is az lennék, akinek mutatom magam?

A színfalak előtt csillagként megjátszom magam?

De mögöttük? Én tudom, sokat sírok s iszony szenvedek.

Megannyi fájdalmamért, tudom, falakkal védekezek

Nos, Ki és milyen vagyok? Egyáltalán mennyit érek?

Nem tudom. Ismertess magammal, s formálj, kérlek?

Tudom, ma ilyen. De holnapra? Egy újabb ember éledhet.

Utamon érzem kitartó, és fejlődni akaró diák leszek.

Hisz eddig is vezettél, s formáltál szebbé engemet.

Sok csalódás s szenvedés után, kitárni tanítottad szívemet.

Akkor kérlek, vezess engem, egyre tovább hosszú utamon.

Én, mindvégig a kezedet a kezembe, szorosan fogni akarom.

Most kikiáltom, Igen, nem ismerem teljesen magamat!

Felkínálom neked, formáld széppé lényem s közös utunkat.

De van itt valami, amit tudok, s irántad bizton szívemben érzek.

Leteszem újra a kezedbe. Ha kell? Néhány ismert értékemet.

Igen önző vagyok, mert csak magamnak akarlak végleg.

Érzéketlen, mert nem tudom elfogadni nélküled a létet.

Hazug, mert azt mondtam, téged akarlak, örökké szeretni.

Most bevallom, csak Imádni tudlak s értünk élni.

tacskó

Nélküled

Üres nélküled minden percem
Merre vagy már, szép  szerelmem
Gyere siess, magamhoz hagy öleljelek
Örömömben, szavaimmal  üdvözöljelek

Ha már szorosan átkaroltalak téged
Forró csókjaimmal, elkényeztetnélek
Majd két ölelő karodba, lágyan omolnék
Másra én, Hidd el! Sosem vágyakoznék

Mert te vagy nékem mindenem, s az élet
Nem létezhetek én nélküled, csak is véled
S szavaim, szívem mélyéből élednek
Tudd! Őrülten Szeretlek s Imádlak Téged
tacskó

Rám törtél...

Rám törtél, mint aranyló napsugár, fakó, hűs, hajnalra.

Így hozva el nékem boldogságot, minden egyes pillanatra.

Szívem az óta repes, mint tarka pille lágy nyári szellő hátán.

Csodás érzés ez, mint színes szivárványt látni, égi zápor után.

Csókkal s tűzzel teli, buja éjszakákon, öleltél forró kebleidre.

Elrepítve engem a szenvedély, vad s végtelen tengerére.

S lágyan bújva mögém, testeddel oltalmazva, melengetve.

Álmomból ébredhettem, édes arcodat először, Én! Tekintve.

Ezernyi csodás pillanat, melyet arannyal fedtél számomra be.

Közös létünket, gyémánt ragyogásával vésted emlékezetembe.

Csókkal, öleléssel, örömmel átnevetett pillanatok, sokasága.

Vágyhatna-e ember, ettől, csodásabb nappalokra s éjszakákra?

Lelkem szárnyal már, mint szerelem kék madara, a fellegekben.

Általad tanult szárnyalni! Mert rab volt ő eddig, szárnyaszegetten.

De még feljebb akar szállni lelkem, s vele Én is. A csillagos égig!

Mert veled, melletted, a határtalan, csókjaival annyiszor megérint.

S eme édes, mámorító csókot, mint a sóhajt úgy kívánom.

Én akarok lenni, veled, a legboldogabb ember, ezen a világon!

Szívem s életem, jöttöd óta, csodával s örömmel van teli.

Csak te lehetsz kerek-e világon, ki szívemet megérdemli.

Mára már tiéd, óvd, melengesd, a szívem Te! Napról-napra.

De vigyázz rá kérlek! Ne engedd ismét törni, ezernyi darabra!

Hisz más, drága értékem, féltett kincsem, tőlem, neked, nincsen.

Hű, s tiszta szívem, szerelmem, nyújthatom csak, neked kincsem.

tacskó

Te óra!

Lassan jár a perc s az  óra

Nehézkes a lett, az idő mutatója

Vágyom már a holnapi randevúra

Kedvesem ölelő karjaiba bújva

Ő az imádott, drága, kicsi párom

Legdrágább NŐ, nekem a világon

Forrón, ezerszer, csókolnám ajkát

Mint szellő, simítanám bájos arcát

Majd szorosan ölelném magamra

Ölelő karom testén, lakatként kattanna

Nincs más vágyam, perc s te óra!

Kérlek, siess a holnapi randevúra

tacskó

Vágyom rád

Mikor feljönnek a ragyogó csillagok

Én ismét, magányosan, s egyedül vagyok

Vágyakozva tekintem a szikrázó égboltot

Szívem üzeni, légy te örökké nagyon boldog

Vágyom én, magamhoz ölelni téged

Forró csókkal elhalmozni, egész tested

Édes szavakat, lágyan sóhajtani füledbe

Szeretlek, kívánlak én, téged mindörökre

Érezni bársonyos bőröd puhaságát, illatát

Vágyom csókod ízét, s tested égető forróságát

Hallani szavaid, s tested éltető sóhaját

Figyelni, parányi szíved dobbanását

Vágyom, veled minden éjjelen, egyé olvadni

Egymásnak a kéjes gyönyört átadni

Majdan álmodni, összefonódva erősen

Melletted ébredni, csodálni, a napkeltét közösen

Most eszmélek, te ott, és én itt élek

Ha nélküled az éjszaka, kicsit félek

Mikor elalszom, újra veled álmodok

Innen, távolból, én csak rád gondolok

De érezd, én mindörökké vágyom rád

Ha hiányzom, küld el szíved sóhaját

Minden éjjel, vágyakozva bámulom az eget

Bízom, hamarosan újra veled lehetek

tacskó

Vágyom

Vágyom édes ajkad ízét,

szemeid szikrázó tüzét.

Lágy hangod hívó szavát,

szíved halk dobbanását.

Lényed mit imádva szeretek,

mely nélkül, én nem élhetek.

Vágyom már jöttödet,

karjaidba átélni forró ölelésedet.

Vágyom a szép múltat,

s a változó jelent.

Minden álomjövőt,

mit szerelmed jelent.

tacskó

Vágyom

Mikor elengedem két apró kezedet

S tőled, messze, járom a lépteimet

A hiányod, felsebzi szívemet

Magány bitorolja a lelkemet

Perceim, akkor lassan vánszorognak

Vágyaim, szüntelen szívembe marnak

Szemeim, szerte csak téged kutatnak

Gondolataim, lassan megbénulnak

Nappalomban, téged nagyon vágylak

Képzelem, karjaimba ezerszer zárlak

Megannyi csókkal borítom arcodat

Kéz a kézbe, együtt járjuk utunkat

Éjjelimről, Én mit regéljek

Párnáim között keresgéllek

Álmaimban, csak téged várlak

Hányódom, mert vadul vágylak

De kínzó fájdalmat, mindörökre vállalom

Lehet, keserű az éjjelem s nappalom

Amíg bízom, tudom, eljön az édes alkalom

Apró kezeidet, újra a kezeimbe foghatom

tacskó

Valóság, vagy álom csupán?

Eljött e kegyes pillanat, most először találkozunk,

képzeletben erről sokszor ábrándoztunk.

Te elém jöttél, s én remegve meg jöttem

lassan, félőn eléd lépkedem.

Gondolataim, most eme képet elém játsszák,

mit is tennék, s hozzád hogyan szólanák.

Jöjj kedves barát! Had szorítlak keblemre,

szemeimet, elönti a boldogság öröm könnye.

S ezer csókkal árasztom el, arcod szép halmát,

hisz, oly régóta várok én epedőn reád.

Magányos éjjeleken, arcod mását nézegetve,

álmodoztam milyen is lehetsz, éltedbe.

Mert a papirosról, rám tekintő arcod mása,

nem mutatja, milyen is két szép szemed ragyogása.

Most itt állsz, olyan ez, mint egy rémálom,

hozzád szólnék, de a szavakat nem találom.

Csak hebegek remegő hangon,

de e hangot, saját magam sem hallom.

Arcodon mosoly, szemeid igézőn, a szavaimat várja,

de csak állok előtted, mint télidőben fakorona fagyos ága.

Lábam meredt, elmém a szavak csatáit vívja,

de cserben hagy ajkam, ő a szavakat nem muzsikálja.

Elképzeltem eme napot tízszer, százszor is drága,

téged látván ne legyek majdan szótalan, és gyáva.

S most induljunk valamerre, majd meg jő az én hangom,

csak segíts rajtam, még ha fényes égre nem is kiáltom.

Szólj, mond el, hogy vagy, hogyan érzed magad,

hangod hallván, szavaid meghozzák a szavaimat.

Lépkedek melletted csendben s ámulok rajtad,

amint a nap fénye, meg-meg csillan rajtad.

Hosszú sétánk közben iszom szavaidat,

s halkam suttogom, neked válaszaimat.

S bátorodván, időnek múlásával, közelebb lépek,

gyengéden át fonom újaimmal, forró kezecskédet.

Most már kéz a kézben, megyünk tovább,

már hangosan kacagva, vívunk mi szócsatát.

Átlépve félénk torpanásaink határát,

összefonjuk, két karunk hajlatát.

S mosolyogva, egymással mi szembe fordulunk,

lágy ölelés közepette, gyengéden csókolunk.

Barátságunk e csókkal átváltjuk, s eszmélünk,

talán mi ketten, a szerelem útjára tévedtünk.

S most boldogan, még kábán ébredem,

kérdezem magam. Mi történt velem?

Elmémmel játékot, álom űzött, talán?

Vagy a valóságot láttam vissza csupán.

Választ erre biztosat, csak úgy kaphatok,

ha veled már találkoztam, vagy találkozhatok.

tacskó

?????

Kereslek, kutatlak én, minden apró, kicsi zugban.

Nem lellek téged, így kutatásom, fájó minduntalan

Sokat fogok sírni én, ezért szomorúságomban

Kérlek édes kis nyuszim, bújj elő, akárhonnan

Csókot adok néked tízet, vagy kívánj akár százat

Megosztani akarom veled, ágyamat és kispárnámat

Hozzád bújnék én szeretve, és szorosan átölelve

Együtt utaznék csónakodon, álmaid csodás tengerére

tacskó

?????

Lelkem tüze újra lobog

Imádlak, és csak érted vagyok

Ha nem látlak, szenvedek

Ha nem érezlek, féltelek

Hangod nélkül néma vagyok

Csókod nélkül jéggé fagyok

Ölelésed hiányába, belehalok

Nélküled kedvesem, árva vagyok

Szerelmed nélkül, nem élhetek

Hidd el nekem! Szívből Szeretlek!

Nélküled üresek a pillanatok

Kérlek, szeress! Én csak a tied vagyok

tacskó

?????

Üres, kihűlt, s néma az ágy mellettem

Ha itt lennél boldog lenne az éjjelem

Ölelném tested, s bújnék karjaid védelmébe

Együtt repülhetnék veled álmaid fellegébe

De csak hányódom, így egyedül, az éjszakába

Szomorú az álmom, mert kutatlak, de mindhiába

Forró vágyaimat, a hiányod töri szét, ezernyi darabra

Te lettél a végzetem, kérlek, ne hagyj, többé magamra

tacskó

?????

Egy halovány fényt közeledni s derengeni látok
Valakit én jönni már nagyon-nagyon, várok
De most ébredem, és sehol senkik nem találok
Akkor is kitartok és reménykedve várok

Várom azt, aki engem igazán szeret
S nem töri össze,  megrepedt szívemet
Most sírok és keserűn zokogok érted
Embert én nem szerettem így, mint téged
tacskó

?????

Édes minden pillanat, mert rád gondolhatok

Hiányodba én lassan belehalok

Legdrágább kincsem te vagy nekem

Odaadnám érted az egész életem.

tacskó

Oldal: Faragványaim
MCSM-Életvilág - © 2008 - 2025 - mcsm.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat