MCSM-Életvilág

Ide ünnepi szösszeneteimet teszem! A szlogenem ismered! Olvasd el, vagy ne, te döntesz! Ha van kedved írj őszinte véleményt.

Belépés a Vendégkönyvembe!

Tudom, nem tudok verset írni,

De, ezért nem fogok zokogva, sírni.

Csupán, e pár gondolattal szeretnék,

Neked Boldog Új Évet Kívánni!

"Múlik a perc, s végsőt üti idén az óra.

Tik-tak! Újévben jár már is a mutatója.

Mit tartogat benne, majd a sok-sok pillanat?

Nincs, ki e-titkokról, előre, bármit is szólhat.

De tudd! Minden egyes pillanat, a te léted.

Rajtad áll, hogyan alakítod, s miképp éled.

A múlt fájdalmait feledd! Hagyd a múlandóra.

Gondolj inkább az újra, a szép reményeket adóra.

Légy igaz, hű, s tiszta szívből szerető!

Ne várj érte semmit, jutalmaz a teremtő.

Tárd ki szíved kapuját, minden újra, s jóra.

Higgy magadban! Így válnak álmaid, valóra.

S adj hálát naponta, minden új pillanatért.

Mi hozzád, az újévben, újra, s újra, odaér.

Lészen az majd, örömmel, vagy bánattal teli.

Örvendj! Azokat, bárki, meg, csak élve élheti.

Szívedbe, gyűjtsd a szépet, s jót egy csokorba!

Így lépj át a jövőbe, s benne az új pillanatokba."

tacskó

Rohan az idő

Mint a rózsa, mely csodás szirmait bontja

Alig pompázott, s már is lehullott a porba

Így rohan az idő, szárnyal benne a perc

Mire feleszmélsz, csak súlyos múltat lelsz

Imént az álmod, s benne jövőd lebegett

Már csak régből, kopottan, szürkén, integet

Egy lépés még, és eltakarják feledő fellegek

Elhagyják képei, vad hullámai, tág elmédet

Állj meg most, egy percre, benne véld a valót

Mi sorokba rejlik, tán ébresztik az álmodót

Most vetted első, idegen, világi, lélegzetedet

Felsírtál, körülötted bámuló, boldog emberek

Már riadtan keresed, az anyai, meleg, védelmet

Majd éhesen kutatod, az éltető, lágy kebleket

Alig érezted, hogy körülölel a szülői szeretet

Máris apró kéz, dajka intésére, fogja a kezedet

Játszanál még, de már előtted könyvek, füzetek

Kezedben már is irka, melybe rovod, a betűket

Nagy tábla előtt, tőled kérdeznek tisztes emberek

Felelj, mit tanítottak neked a könyvek s beszédek

Vágyaid egyre nőnek, más vizekre késztetnek

Teszed a napi életért, vágyakért, dolgos tetteket

Vágyod hű társad, s vele közös, meleg fészket

És nézd, már ti adtok új létet, szülői védelmet

Mint a te meséd, újra megtörténik, szószól-szóra

A gyermek felsír, elindul, s felnő holnap virradóra

Mint fecske, ősszel, már el is hagyják fészkedet

Élni akarják ők is álmaik, a boldog, hosszú életet

A fáradt tested, már alig bírja múltad, s tetteidet

Megpihensz végre, s örök nyugovóra hajtod fejedet

S majd végén, mikor, újra visszanézed létedet

Ráeszmélsz, a két sóhaj között, leélted életed

De, ha bárki, ember fia, mondja ezt te neked

Rohan az idő, szárnyal a perc! Te nem hiszed

tacskó

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat