Egy elismert ember munkásságára szeretném az oldalon felhívni a figyelmet, egy rövid összefoglalóval, kiemelve a könyvéből, felismeréseit. A könyv, a párkapcsolatokkal foglalkozik, és 27-56 éves korosztályú párok, párkapcsolatról, konfliktusaikról, terápiás kezeléséről, íródott.

Az ötletem onnan ered, jómagam is félresiklottam a párkapcsolat terén és sokat hibáztam. Tudjuk, a hibáinknak is ára van! Vélem, nem vagyok egyedül ebben a helyzetben. Úgy gondolom, sok párkapcsolatban hasznosak lehetnek, lesznek, ezek a rövid, kiemelt, felismerések, Bert Helleinger Mitől működik a szerelem? című könyvéből. Amit szívből ajánlok mindenkinek. Természetesen, ezek sem szentírások, de azért utat mutathatnak! Sajnos, a több száz oldalhoz könyvhöz képest, az oldal anyaga elég kevés, de lehet, segítség is.  Felismerni, tenni kell valamit a kapcsolatomban? Ha tudod, tedd magadévá könyvet és a bennerejlő értékeket!  Mennyit ér a boldogságod? A lehetőség adott a döntés a tied!

Ha csak egy pár elindul ezen az úton, vagy épp, egy válságban álló, tán ez irányába haladó párkapcsolat, új irányt vesz, esetleg újra ki tud bontakozni, és szerelembe lépni, már megérte és boldogsággal tölt el engem is. Kívánom, leljétek meg a boldogságot, és általa a kiteljesedést.

---

Bert Hellinger

1925. december. 16. német pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionárius.

Kiváló pszihoanalitikus, 25 éve foglalkozik párterápiával és több, mint 20 éve foglalkozik családfelállítással. Célja, hogy utat találjon a vak szerelemtől a látni képes szeretetig.

„Minden energia, minden sors, amely előttünk létezett, szüleinken keresztül bennünk egyesül. Személyiségünk gyökerei több generáción keresztül, messze visszanyúlnak. Így párkapcsolatban nem, csak magunkat, hanem egész családunkat is magunkkal visszük.                    A párkapcsolat azzal kezdődik, hogy egyenrangúként méltányoljuk a különbözőt. A különböző, egyenrangú és egyenjogú.

Ahogy a férfi és nő is különböző, de egyenjogú és egyenrangú. Ebből az elismerésből származik később a szerelem."

(Bert Hellinger)

---

Mitől működik a szerelem?

Bert Hellinger

„A szerelem akkor lehet sikeres, ha meglátjuk az élet alapvető rendjeit. Ezek a rendek nem kitaláltak, hanem felfedezésre várnak. Én magam is így jutottam el ezekhez a felismerésekhez:hosszas megfigyelésser rájöttem, mi történik, amikor az ember bizonyos módon viselkedik. Nem csak azt vizsgáltam meg mi a közvetlen következmény, hanem azt is, mi történik nemzedékekkel később. Csak ha ilyen hosszú periódusokat figyelünk meg, akkor jöhetünk rá, hogy milyen rendek érvényesülnek...."

(Bert Hellinger)

„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy állandó és tartós kapcsolatot keres. Megkérdeztem tőle hány komoly kapcsolata volt? Azt felelte: hét. Erre én: Akkor elfelejtheted, hogy valaha képes legyél komoly és tartós párkapcsolatra...

Szeretni csak a tökéletlent lehet.

A tökéletest nem vonzza az embert. Az önmagában nyugszik messze a normál élettől. Szeretni csak a tökéletlent lehet. Csak a tökéletlen ösztönöz növekedésre a tökéletes nem.

Lábak és szárnyak.

Vannak emberek, akiknek lábaik helyett szárnyaik vannak.

Mit jelentenek a szárnyak?  Meghalni

Mit jelentenek a lábak? Az életet

Mit tegyél, ha szárnyaid vannak? Hagyd el őket, vagy tehetsz magadra súlyokat, hogy lehúzzanak.

Azzal vesztesz el valamit, ha meg akarod tartani.

A boldogságnak van egy tulajdonsága, mindig egyre több lesz. Amit meg akarunk tartani, az elmenekül. Az út titka, hogy úgy megyünk tovább, hogy minden eddigit magunk mögött hagyunk. Ez eddigi boldogságot is.

Vonzóbb, aki összhangban van az azonos nemű szülővel.

Az a nő, aki az édesanyját tiszteli és kötődik hozzá, és az a férfi, aki tiszteli és kötődik az apjához, vonzóbb a másik nem számára. Ezek tények!

Ha a párok felismerik a családi összefonódásokat, jobban tudnak cselekedni.

A családon keresztül látod meg először a másikat. Ha meglátjátok, kinek, mi van a családjában, akkor másképp fogjátok érteni egymást.

A férfinak és nőnek szüksége van egymásra.

A férfi választ egy nőt, mert érzi, hogy férfiként hiányzik belőle a nő és a nő választ egy férfit, mert érzi nőként, hiányzik belőle a férfi. Mindketten érzik a hiányát annak, ami a másikban megvan, és mindketten meg tudják adni azt, amire a másiknak szüksége van. Ahhoz, hogy sikeres legyen a kapcsolat, a férfi, legyen és maradjon férfi, a nő legyen, és maradjon nő.

Párkapcsolat.

A párkapcsolat az ami felé az élet halad. A gyerekkor és a fiatalkor is erre felé irányul. Minden más szinte magától megtörténik. A lelkünkből a párkapcsolatra fókuszálunk. Ez a mi nagy álmunk. Az emberi élet tulajdonképpeni beteljesedése. Ezért kezdünk bele oly nagy elvárásokkal. Érezzük, hogy nem vagyunk tökéletesek és reméljük, hogy a kapcsolatban teljes egésszé válunk. Tudni kell azonban, hogy a párkapcsolattal szemben akadályok állnak. Hiszen megfigyelhetsz bármi élőt (virág, egy fa, állat, ...) ott állnak vele szemben is az akadályok, és neki is meg kell állni a helyét velük szemben.

A kötés következményei

Ha a férfi elfogadja a nőt nőnként, a nő elfogadja a férfit férfiként, akkor teljesedik be a szerelmük. A beteljesedés hatása igen mély lélekben. Ezután a férfi és nő feloldhatatlanul egymáshoz kötődnek. Ezután már nem szabadok, akkor sem, ha úgy akarják.

A szexualitás nagysága.

A szerelem beteljesedésével mély kötés alakul ki férfi és nő között. Ez feloldhatatlan, és ez nem a házasságkötés, hanem a szerelem adja ezt. Vannak, akik azt gondolják a szexualitás valami rossz dolog. Ám ez egy hatalmas mozgatóerő, és nem lehet neki ellenállni. Minden akadály ellenére tovább viszi az életet!.....

Képesnek kell lenni a teljes odaadásra.

Hogyan teheted ezt? Ha mélyen belenézel a partnered szemébe, amíg meg nem látod őt. Minden helyzetben így tudod odaadni magadat: szeretetben, beszélgetésben, figyelemben, szexben ....

Adni és elfogadni. Egyensúly jóban és rosszban.

A párkapcsolat csak akkor lehet sikeres, ha folyamatosan kiegyenlítődik, az adás és elfogadás, mégpedig szeretettel. A kapcsolatoknál azonnal lehet látni, hogy jót vagy rosszat adnak egymásnak.

Jóban

Pl:

Ha egy férfi ad valamit a párjának, mert szereti, fölérendelt helyzetbe kerül, amint átadta az ajándékát. Ő adott, a párja elfogadta, de mivel kapott, neki is adni kell, mert szereti a párját és a kiegyenlítődés miatt is. Így nem lesz elkötelezett! Így a férfi kerül elkötelezettség nyomása alá és újra ő ad, de kicsit többet, mert szereti a párját. Majd, ismét a nő ad, és ő is kicsit többet, mert szereti a párját. ....

Így a kiegyenlítődés iránti szükséglet miatt folyton adni kell. Így alakul ki a folyamatos cserefolyamat a nagy mennyiségű adás, elfogadás. Ez még szorosabbá teszi a párkapcsolatot.

Ez a jó párkapcsolat egyik fontos alapja. A fokozódó cserefolyamat egyre gazdagabbá teszi és teljesen boldoggá a kapcsolatot. Az egyre szorosabb kötelék a hátránya, mert veszítünk a szabadságunkból. De ez elviselhető lemondásnak kell lenni, amit kapunk cserébe.

Rosszban

Viszont ez vonatkozik a negatív sérelmekre is! Ha az egyik fél sérelmet okoz a másiknak. Valamit, muszáj itt is visszaadni. Nem lehet csak megbocsátani, az tönkreteszi a cserét, majd a kapcsolatot. Csak ebben az esetben, nem többet, hanem, mindig kevesebbet kell visszaadni a rosszból, és többet a jóból, így újra elindulhat a pozitív cserefolyamat.

Fontos!

A sikeres párkapcsolat másik alapja, annyit kell adni, amennyit a másik el tud fogadni. Figyelembe kell venni, nem mindenki képes mindent megadni, és nem mindenki képes mindent elfogadni.

A legtöbb, amit a párodnak megadhatsz: méltányolod és tiszteled, úgy ahogy van!

Mellesleg, mond meg konkrétan, mire vágysz, mit szeretnél, a párodtól, ne találgatni kelljen.

Pl: Szeretném, ha jobban szeretnél. ????  Ebből nem lehet tudni, mit akarsz.

A partnerrel együtt a családjával is kapcsolatot kell kötnünk.

Ahhoz, hogy sikeres legyen a párkapcsolat, mindkét félnek el kell hagyni a saját családját. Nem csak külsődlegesen, hanem, el kell engedni a családi elveket, és újakat kialakítani, úgy, hogy mindenkinek megfeleljen. Mindkét félnek tisztelni kell a másik családját és mindenkinek mindenkit.

A gyermekkori traumák visszatükröződnek a párkapcsolatban.

Ezeket fel kell oldani és tehermentesíteni a másikat alóla. Terapeutával, egyéni felismerésekkel.

Amikor át akarjuk nevelni a partnert.

A férfiak és nők különbözőek! Nem csak testileg, hanem minden szempontból! Ha valaki párkapcsolatba lép, olyan valamibe kezd, ami idegen és rejtély a számára.

Vannak, akik úgy gondolják, ők rendben vannak, csak a másik nincs. Főként a nők tartják magukat jobbnak, a férfiaknál. De ez nem igaz. A férfiak is ugyan olyan jók, mint a nők.

A párkapcsolat elsőbbséget élvez a szülői szereppel.

A családban van egy rangsor, ami kimondja, hogy aki, ami, korábban jött elsőbbséget élvez a később érkezettel szemben. Akkor kezdődik egy párkapcsolat, mikor egymásra találnak a felek. Mikor legelőször egymás szemébe néznek mélyen. A párból csak később lesznek szülők. Így a párkapcsolatnak kell elsőbbséget élveznie. Sok nehézség abból adódik, hogy idővel a szülő szerep kap elsőbbséget a párban létezéssel szemben. Pedig a szülői szerep a párkapcsolat folytatása és nem fordítva. A szülök, csak is a párkapcsolatból nyerhetik az erőt, és a szüleiktől. Ez a két forrás van, a szülői szerep erejéhez és a gyerekek boldogságához.

Aki elutasítja a szüleit, az kevés dolgot tud tovább adni.

Aki semmit sem fogad el szüleitől, az nem is tud továbbadni semmit. Önmaga foglya marad a gyerek. A szüleinkkel szemben nem tudunk minden tartozásunkat rendezni! A szülők adnak, a gyerek elfogad. A gyerek azzal törleszt, hogy továbbadja, amit a szüleitől kapott.

A szeretetben rangsor van.

A szeretetben rangsor uralkodik: az első a férj és a feleség közötti szeretet. Ez a család alapja, a férfi és nő közötti érzés. A férj a feleség iránti szeretetből, a nő a férfi iránti szeretetből meríti a szükséges erőt. A férfi az apasághoz a nő az anyasághoz, merít erőt, és mind két fél, ha szereti a gyermekét, abban szereti a másikat is.

Hosszú párkapcsolatok házasság nélkül.

A párkapcsolatoknak van egy belső irányuk. Egy idő után állandóságot és tartósságot követelnek. Például, egy olyan végérvényes döntéssel, mint a házasság. Egy pár vagyunk.

Ha ezt halogatják a felek: azt mondják a másiknak, várok egy jobbra! Ezzel pedig, megbántjuk a másikat. Ezért „csak a viszonyom van veled" létezik, ami azt jelenti: „nem vagy elég jó nekem". Ezért futnak zátonyra többnyire ezek a kapcsolatok. De ha megtörténik a kötés, azt tudatja: „te vagy számomra az igazi". Természetesen olyan társadalomban élünk ahol nem akarjuk ezt a kötést, a szabadságot akarjuk inkább. De ennek a szabadságnak ára van: Az üresség! De ha a kötés mellett döntünk annak is meg van az ára és nyeresége bőségesen: a gazdagság és boldogság. Így bontakozhatsz ki teljesen. Sajnos sokan azt gondolják az elmében, hogy a szabadság ad boldogságot, és gazdagságot. Az elkötelezettség pedig az ürességet. De épp ez ad bőséget.

Elengedés

Már az első találkozásnál tudjuk, hogy mi lehetséges és mi nem. Minél őszintébbek vagyunk, annál könnyedebb és szerényebb lesz a kapcsolat. De ez által boldogabb is.

A kapcsolat megköveteli a felektől, hogy egymás felé elengedjenek valamit. A kapcsolat napról napra megköveteli ezt. Pl: Lehet ez egy olyan álom is, amit korábban dédelgettünk.

Ne beszéljünk a korábbi intim kapcsolatokról.

A partnerek között minden, ami korábbi intim kapcsolathoz kötődik, maradjon titok. Erről ne beszéljünk. Tartozunk ezzel a fajta tisztelettel a korábbi partnerünknek és magunknak.

Ha idősebb partner sokkal, fiatalabb társsal köt kapcsolatot.

Ha a férfi sokkal fiatalabb, mint a nőt, az nem a feleséget, hanem az anyját veszi el. A nőnek az anyát kell majd képviselni. Ugyan ez igaz, ha sokkal korosabb a nő.

Ha idősebb a nő és sokkal fiatalabb a férfi, számolnia kell, hogy a férfi el fogja hagyni. Általában a fiatalabb nők kitartanak az idősebb férfi mellett.

A kibékülés legfőbb akadálya, az a fél, aki úgy érzi, igaza van.

„Az egyik fél a folyó egyik partján áll a másik a másik oldalon. A megoldás csak az lehet, hogy mindketten beleereszkednek a folyóba és engedik sodródni magukat, amíg összetalálkoznak."

Veszekedés, mint kikapcsolódás a szeretetből.

Vannak partnerek, akiknek szükségük van egy kiskikapcsolódásra a szeretetből. A belső viták általában a távolságról szólnak. A veszekedéssel, újra távolság alakul ki a párok között. Ez az egyik módja, hogy távolságot tartsunk a párunktól. A veszekedés fő oka: nincs egyensúlyban, harmóniában az adás és elfogadás. Így a másikra nyomás nehezedik, elkötelezve érezzük magunkat.

Hogyan bánjunk a daccal?

A dac azt jelenti: akarom, és nem akarom egyben. Ezért a dacos emberrel tulajdonképpen semmit sem lehet kezdeni. Mert ha valamit csinálok, nem akarja, he nem teszek semmit, akkor meg akarja. De van egy megoldás el kell halasztani öt perccel.

A győzelem vagy vereség tönkreteszik a párkapcsolatot.

Nem a te, hanem az én értékeim a helyesek. A párkapcsolatban mindkét félnek van egy értékrendje és egy viselkedési rendszere, amelyet a családjából hoz magával. És mindketten azt gondolják az övék a megfelelő. Lelkiismeretük ehhez igazodik, amit a családban megéltek. Így, a lelkiismeret egyáltalán nem arról szól, mi a helyes, és mi nem, hanem arról, hogy az én családomban mi érvényesült. A másik partnernél is ez érvényesül. Amikor a két helyes minta találkozik, akkor vita támad. Sok párkapcsolatban, a kezdetekben, titokban dúl a harc, ami arról szól, ki fogja érvényesíteni az értékrendszerét a másikkal szemben. Általában a nő érvényesíti a sajátját. Ezután a férfi visszavonul és a nő győzött de elveszítette a férfit. Ez a szokásos minta. Nem veszik figyelembe, hogy a férfi rendszere is ugyanolyan értékes. Megoldás, ha összerakják, amilyük van, és kölcsönösen elismerik egymás rendszerét. Ha ezt egy pár megtalálja, akkor át tudja adni, mint szülő a gyerekeknek, ezt az értékrendszert, viselkedés mintát. Ilyenkor a gyerekek is jól érzik magukat, és nem kell másként viselkedniük egyik szülővel szemben sem. Minkét szülő felé szabadok lesznek.

Kibékülés és újrakezdés.

A kibékülés érték, a megbocsátás nem! Kivéve, ha a felek kölcsönösen bocsátanak meg. Tehát mindketten okoznak valamit a másiknak, (adás, kapás). Így nem alakul ki az egyik alá, és a másik fél, fölérendeltsége. Nem csak egyoldalú megbocsátok, van. Így mondhatjuk, kibékülünk! Ami azt jelenti adunk magunknak egy új lehetőséget az újrakezdésre. Ez azt jelenti, soha többé nem térünk vissza a történtekre! Kibékülünk!

A problémát a megfogalmazásukkal csak fenntartjuk.

Hogyan tartsuk fenn? Újra és újra szóbahozzuk, megfogalmazzuk.

Hogyan veszti el a hatalmát, erejét? Azzal, hogy nem fogalmazzuk meg.

Miért olyan fájdalmas, ha egy pár szakít?

Abból fakad, hogy két ember között kialakult egy kötés.

Pl: Ha egy férfi és egy nő közt kialakult a kötés, és szakítanak, majd újra párkapcsolatba lépnek, hamarosan észreveszik, hogy a kötés nem olyan, mert továbbra is hat rájuk az előző kötés. Majd az újabb szakításnál már kisebb lesz a fájdalom, és a negyedik után már nem is fáj.

Az elválás fájdalma.

Különböző fájdalmak vannak. Az egyik az elválás fájdalma. Amikor egy párkapcsolat véget ér, vagy egy gyermek meghal, az egy nagyon mély fájdalom. Ha szembenézünk ezzel a fájdalommal, és minden keserűségével, hevességével, beengedjük a szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe akkor rövidebb ideig tarthat. Bár az elején ez végtelennek tűnik.

Létezik, azonban egy olyan fájdalom.

Ami túl van a mi hibáinkon és fáradozásunkon. Ez a fájdalom a sorscsapásokkal függ össze. Ebbe belelöknek, és olyan szintre emelkedünk, amely túl van a beteljesedett életről alkotott elképzeléseinken és vágyainkon. Ha szembenézünk ezzel a fájdalommal és sorssal, akkor megtisztulunk, az ehhez kötődő elképzelésektől, illúzióktól. Ilyenkor, a megszokott boldogságnál, egy sokkal nagyobb valósággal nézünk szembe. Pl: Ha egy párnak sérült gyermeke születik, aki hirtelen minden figyelmet megkövetel magának, és akinek egy életen át szüksége lesz a szülők gondoskodására. Akkor a hagyományos értelemben vett boldog, beteljesült életről szóló elképzelésüket fel kell adni. Ha a pár szembenéz a sorsával, és azt mondja: Igen, ő a gyermekünk és „itt vagyunk mellette", a gyermeknek pedig azt mondják: „melletted vagyunk szüleidként" bármit követel is tőlünk az élet. Akkor a pár olyan mélységű erőt, és beteljesedést ér el, amit másfajta boldogság nem tudott volna megadni. Ha ilyen szülőket látunk, megfigyelhetjük, hogy ez minden kapcsolatukra kisugárzik. Ilyen történés hatására szerényebbek leszünk és a mélyebb valósággal is összhangba, kerülhetünk.

A legmélyebb valóság nem az ilyen értelemben vett boldogság, hanem a fájdalom, az-az utolsó fájdalom.

Miért?: Nem tudnám megmagyarázni, megfogalmazni. Talán, a fájdalom teszi lehetővé a korábbitól való elbúcsúzást.

Ha egészében nézzük az életet, látjuk, hogy átmeneti és ideiglenes.

A fájdalom utal arra, ami mögötte van.

Ez a fájdalom teszi lehetővé, hogy lássuk a maradandót, és lépéseket tegyünk felé.

 

És még sok-sok témára ráirányítja a figyelmünket a könyv.

PL:

Szerelmi háromszög.

A férj alkoholista.

A partner halálos beteg, fogyatékos, vagy szellemileg fogyatékos.

Titkolt apaság.

A házasság egyenlege.

Nem mindig a házasság a legjobb.

Öngyilkosság szakítás után.

Kapcsolat és hatások az ikerpár egyik tagjával.

Válás után is maradjunk szülei a gyermeknek.

Kinél éljen válás után a gyerek.

Mit tehet az apa, ha nem láthatja a gyermeket.

Szeretet és a halál.

Oldal: Bert Hellinger
MCSM-Életvilág - © 2008 - 2025 - mcsm.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat