A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak szótagosak. Formailag kötetlen, a sorvégek, mellékesen rímelhetnek, de ez nem előírás. A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.
Ezek saját remekeim. Próbálkozom fejlődni ezen a téren is. Tudod! Ha kedved tarja vendégkönyv! Örülnék neki!
Foszlik már a gömb,
szellő hátán szerteszáll
A pitypangvirág
Bíbor bársonyát
felölti a zöld levél.
Őszbe fordul már.
Havas bérctető,
fagyos szél, üvölt-kiállt.
Tó hal fagyhalált.
Künn fagyott világ.
Bent sóhaja, ablakon
jégvirágot fest.
Felhő. könnyeit.
most mind aláhullajtja.
Ázik a világ.
Kinn a határban
Pacsirta éneke száll
Tavaszt hirdet már